A könyvbemutató, ahol mindenki pöttyös, csak én vagyok kaméleon

Néhány nappal ezelőtt megjelent a harmadik regényem, A háború lelke, és habár először úgy gondoltam, hogy most nem élménybeszámolózok, de évek múlva talán furcsának érezném, ha visszanézve a régi írásaimat, nem találnék semmi információt a könyvbemutatójáról. Mert akárhogy is, de egy sorozat végére értem, ami bizonyítja, hogy képes vagyok nagyobb volumenű, összetettebb történeteket is összehozni, befejezni. Bármilyen furcsa, ez sohasem egyértelmű, csak ha már megcsináltad.

Szóval ennek megünneplésére jöjjön egy kis élménybeszámoló A háború lelke könyvbemutatójáról, ami a Könyvmolyképző Kiadó nagyobb karácsonyi rendezvényének a része volt, ahol hemzsegtek a kiadó írói, többek között a legnépszerűbb sorozatának, a Vörös pöttyös könyveknek a szerzői is. Ők annyian voltak, hogy a pöttyeikkel egy korrekt bárányhimlőt összehozhattak volna. És ugyan akadtak itt meseírók, Arany pöttyösek, vagy épp a Hard selection sorozatba írók, de a Kaméleon könyvek sorozatot (szokás szerint) egyedül én képviseltem.

Színesítsd meg az iskolád életét!

Unod a kötelezőkkel és tankönyvekkel megpakolt polcokat? Szeretnél mást is olvasni? Eddig csak irodalomkönyvek fotóin láttál írót, de szívesen találkoznál eggyel? Megkérdeznéd, hogy milyen ma Magyarországon írónak lenni? Megkérdeznéd, hogyan lesz egy ötletből történet? Kíváncsi vagy, honnan lesz maga az ötlet?
Akkor pörgesd fel az iskolád könyvtári életét, és nyerd meg neki Az Olimposz legyőzése trilógia mindhárom kötetét, A jövő harcosait, A feledés folyóját, és a napokban megjelenő A háború lelke című regényt! Az osztályodnak pedig nyerj egy rendhagyó irodalomórát, ahol minden kérdést feltehetsz az írásról és a könyvkiadásról a regénysorozat szerzőjének, Bessenyei Gábornak.
Vagyis nekem.

Na, mi lesz? Színesítünk? :)

Egy trilógia képei

Mi sem jelzi jobban, hogy vészesen közeledünk Az Olimposz legyőzése trilógia végéhez, hogy az utolsó rész már borítóval díszeleg és előrendelhető státuszba lépett. Most, hogy eljutottunk ide, kicsit visszatekintek, meg előre, meg jobbra, meg balra, és elmesélem az egész trilógia borítóinak kulisszatitkait, és azt is elmesélem, hogy milyen borítókra lehet még számítani a sorozaton belül.

Na, várjunk csak! Ha vége a trilógiának, hogy érkezhetnek még hozzá borítók? Remek kérdés, kedves feszülten figyelő kispajtásom. De türelem, ezt hagyjuk a végére… :)

Összeálltak, mint két három kicsi lego.

Az olvasás késő délutánja…

…de legjobb esetben is kora estéje. Szóval itt van ez az Olvasás éjszakája, ez az olvasásnépszerűsítő rendezvénysorozat, amin én eddig egyszer sem vettem részt. Na, de majd most! – mondta az egyszeri író, amikor idén meghívták a debreceni Alexandra Könyvesház rendezvényére.
Buglyó Gergellyel, az Oni-trilógia szerzőjével készültünk közös beszélgetésre Az isteni sztárok és elképesztő hősök témában, és be kell vallanom, fogalmam sem volt, „mire gondolt a költő”, amikor ezt a címet kitalálta, de ezt próbáltam leplezni, miközben a facebook oldalamon népszerűsítettem a programot, és úgy tenni, mintha tudnám, mire vállalkoztam. :)

Ez a trió készül valamire. A bal oldalon Buglyó Gergely, akit még nem ismerek olyan jól,

hogy itt és most pimaszkodni merjek vele, középen Papp-Szalai Sándor, a moderátor,

aki az esemény után rohant, hogy ne késse le a Kurt Cobain szellemének megidézése

miatt összerántott spiritualista szeánszot, jobb oldalon pedig a már jól ismert,

a mindenki kedvence, szomszédsrác típusú fiúcska.

Csontkutya (novella)

Tegnap halt meg.

Azóta a padláson bujkálok.

A nagymama előre megmondta, ha ő is meghal, akkor eljönnek értem és elvisznek.

Nem akarom, hogy elvigyenek. De ő meghalt.

Pedig tegnap még élt.

Képriport egy magyar könyvfesztiválról... vagyis... izé... könyvhétről

Megint elszaladt egy könyvhét. Én meg nem álltam az útjába…

Kicsit mindig zavarba hoz, amikor egy nagyobb könyves eseményről írok élménybeszámolót, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az embereket érdekli, hogy hol ültem, jöttek-e a dedikálásomra, kikkel találkoztam stb. Lehet, le is fogok szokni az ilyen írásokról, de… de még nem most. :) Most még megpróbálom kevés szöveggel (úgy sem fog sikerülni) és sok képpel megmutatni, hogy milyen volt az idei könyvhetem.

Kántor Kata, Nózi, a nyomozókutya és egy kedvesnek tűnő srác a szomszédból :)

Juhász (novella)

Kicsit lejjebb a Juhász című novellámat olvashatjátok, ami elé a biztonság kedvéért írok egy kis bevezetőt. Ez az írás lassan négy éves, annak idején meg is jelent az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán, most pedig úgy döntöttem, újra előveszem, és szinte változtatás nélkül közreadom. Főleg azért, mert amikor ez az írás megjelent, két évre voltam attól, hogy kiadják az első saját regényem, és úgy gondolom, két regénnyel a hátam mögött sokkal érdekesebb megmutatni ezt a novellát, mint amikor a teljes ismeretlenség vett körbe. Már csak azért is, mert most Az Olimposz legyőzése ifjúsági sorozatom által ismerhetnek az olvasók, viszont a Juhász egy korhatáros történet, helyenként brutális, egyesek számára gyomorforgató jelenetekkel. Sokaknak érdekes lehet a kontraszt, ami az írásaim között megtalálható, pedig a keményebb történetek ugyanúgy hozzám tartoznak, mint az ifjúsági írások

Hihetetlen! A könyvfesztivál árnyoldalai!

Én legyek az első? Rendben, kimondom. Kimondom a kimondhatatlant. Nem szeretem a nagy könyves eseményeket, mint amilyen a könyvfesztivál vagy a könyvhét.

Árész szolgája (novella)

A lentebb olvasható novella az első kiegészítő történet, ami Az Olimposz legyőzése című regénysorozatomhoz tartozik. Mondhatni, ez az előzménytörténetek kimaxolása, hiszen a cselekmény több ezer évvel az első kötet első jelenete előtt játszódik. :) Persze, ha hozzávesszük, hogy időutazós történetről van szó, ez talán nem is olyan nagy kunszt. :)

Egy ókori halálistennő modern napjai

Pár héttel korábban készült néhány különálló mini képregény Az Olimposz legyőzése című regénysorozatom főszereplőivel. Ezeket a facebook oldalamon már megosztottam, de a biztonság kedvéért most egy közös bejegyzésbe összegyűjtöttem az eddig megjelent négy képregényt, hogyha valaki lemaradt volna valamelyikről, könnyen megtalálja.

A Kéer és a cukiság

Az első évem íróként

Úgy láttam, a blogger és írós világban népszerű szokás december végén év végi összegzést írni, és úgy terveztem, ebből most én sem maradok ki. De természetesen hiába a vágy, ez nem jött össze időre, és átcsúsztam az új évre. De semmi gond, a lényeg, hogy végre készen állok arra, hogy elmeséljem, milyen volt az első évem íróként.